A vércukormérés egy diabétszszel élő ember számára mindennapos feladat. Mégis legszívesebben elfelejtenénk a fájdalmat és a mérés sokszor méltatlan körülményeit. A szenzorok ígérete, miszerint ezt a nyűgöt végre a hátunk mögött hagyhatjuk szinte ellenállhatatlan. De vajon betartják-e a szavukat?
Egy kazalnyi szenzor áll fejlesztés alatt, az aktuális kínálat egyelőre szűkös:
Freestyle Libre 2 (Abott)
Dexcom G6 (Dexcom)
Enlite (Medtronic - Guardian 3)
Eversense XL (Roche)
A szenzorok a bőr alatti zsírszövetbe ágyazva mérik a szövetek közti folyadék cukortartalmát. Tehát a kifejezés "vércukormérő szenzor" eleve helytelen, hiszen nem a vérben mér, hanem a szövetben. Inkább szövetközti-folyadék-cukor-mérő szenzoroknak kellene őket hívni. Hasonló például a vakbélgyulladás kifejezés is, ott is hivatalosan féregnyúlvány-gyulladásról kellene értekeznünk, mégsem tesszük. Az egyszerűség kedvéért maradjunk tehát a cukormérő szenzor vagy szöveti szenzor kifejezéseknél.
Bár a fogalmat leegyszerűsíthetjük, a különbség a vércukor és a szövetcukor között alapvetően megváltotztathatja döntéseinket ugyanannál az értéknél, ezért ezek különbözőségét kell elsőként megértenünk.
A megevett étel a bélen keresztül a véráramba jut, onnan pedig felveszik a szövetek és a sejtek. Amelyik sejt nem közvetlen szomszédja egy érnek, az a szövetközti folyadékból jut hozzá a szükséges tápanyaghoz. Viszont a szövetközti folyadék csak lassan tujda átvenni azt a cukormennyiséget amely a vérben van, hiszen az érfalon nincsen "ajtó" hogy a cukor gyorsan a szövetközti térbe jusson. Mint amikor az odakozmált lábast beáztatjuk hogy a kozma felázzon. A víz csak nagyon lassan fog a lábas aljáig eljutni. Hasonló módon a vércukor értéke is sokkal lassabban fog a szöveti cukorértékké alakulni. Ennek az átlagos ideje 5-25 perc.
Ez az időeltérés esetenként akár 5-6 mmol/l eltérést is eredményezhet a vércukorérték és a szenzor által mért érték között! Hogyan lehetséges ez? Elromlott a szenzor?
Például megeszünk két teljes kiőrlésű zsömlét kenyeret és vajjal. Mindent a legnagyobb körültekintéssel válogatunk ki, a diétánkban hiba nincs. Majd negyed óra múlva megmérjük a vércukorértékünket amely 9-es értéket mutat, majd szkennelünk és a szenzor 7-et jelez. A szenzorig tehát még nem jutott el az összes cukor,a vérünkben viszont már magasabb értéket ért el a bélből való gyorsabb felszívódás miatt. Ha ugyanezt a műveletet elvégezzük például 2 óra múlva, akkor tapasztalni fogjuk hogy az értékek nagyjából megegyeznek.
Ivan Torres by Pexels
Ha viszont megiszunk két pohár cukros kólát, akkor a vércukrunk hamarabb fog megemelkedni. Ha ráadásul abba a csoportba tartozunk, akiknek a szenzor 25 perc eltéréssel mér, akkor bizony lehetséges hogy a vércukrunk már 10 mmol/l közelében jár, miközben a szöveti cukor csak 5 mmol/l. Ez azért van, mert az egyszerű cukrok (szőlőcukor, gyümölcscukor) nagyon hamar szívódnak fel az emésztőrendszerből.
Minél inkább a "normálistól" eltérő értékeket mérünk, annál pontatlanabb a szenzor. Ha a vérben 5,5 mmol/l értéket mérek, akkor jó esélyem van arra, hogy a szenzor a vércukorétékhez hasonló értéket mutat. Ha viszont 13 mmol/l-t mérek, akkor lehet hogy a szenzor 10-et vagy 15-öt mutat annak ellenére, hogy túl vagyunk a kezdeti fél órán. Ez a szenzor hibahatára.
A vércukormérő készüékek megengedett hibahatára 15%, a szenzorok hibahatára a "normális" értékeknél 10% alatt található, alacsony- és magas cukorértékeknél viszont 10% és 47% között ingadozik!
Tehát a szenzorral- vagy a vérben mérve a 5,5 mmol/l kijelzett érték valójában 4,7 és 6,3 között lehet.
Roy Beck, ADA 2019, San Fransisco, USA nyomán
A Freestyle Libre 2 szenzor hajlamos arra, hogy akár 1-2 mmol/l-rel mindig alacsonyabb vagy magasabb értéket mérjen. Ezt egyszerűen kitapasztaljuk hogy nálunk mennyi ez az érték és gondolatban mindig korrigáljuk a kijelzőn megjelenő számot. Ez személyfüggő, és nem lehet megmondani előre hogy kinek melyik irányba és mennyivel fog torzítani a szenzor mérése. Lesz, akinek semmi hasonló gondja nem lesz. Más szenzorokat (Enlite, Eversense) naponta leglább kétszer kalibrálni kell, így lehet kiküszöbölni az ilyen hibákat.
Akármennyire is a gyárilag kalibrált szenzorok (Freestyle Libre2, Dexcom G6) mellett nem kell hivatalosan naponta vércukrot mérni, a kétnaponta egyszer elvégzett vércukormérés a szenzor működésének az ellenőrzésére melegen ajánlott! Megesett már nem egyszer, hogy a szenzor normál értéket jelzett napokon keresztül, miközben a vércukorértékek már egy másik dimenzióban jártak.
Nagyon fontos: Ha a magas- vagy alacsony vércukorértékek tüneteit észlelitek magatokon, azonnal mérjetek vércukrot és ne hagyatkozzatok a szenzorra. Soha! A szenzor elromolhat, az akku lemerülhet, a program meghibásodhat. Az emberi test ezeket a jelzéseket ezerszer pontosabban tudja adni. Bízzatok a szervezetetek jelzéseiben.
Összefoglalva csupán két gyártó tartja be a fenti ígéretet, a szenzorok gyári kalibrálásával: Freestyle Libre és a Dexcom G6. A másik két szenzort naponta kétszer kell sajátkezűleg kalibrálni vércukormérés segítségével. A jó öreg vércukormérőt viszont továbbra sem hagyhatjuk otthon, akármennyire is remek szenzorunk van.
Kíváncsiaknak:
Hogyan működik a szenzor? Technikai részletek következnek.
A szövet megsérül amikor belehelyezzük a szenzort. Erre a megrázkódtatásra a szövet apró helyi gyulladással reagál, amely magával hozza az öngyógyítás további fázisát is: a hegesedést. A folyamat során fehérjék sűrűsödnek a tű körül, majd beindul a heges kötőszöveti átalakulás. Ez a szenzor körül képződött hegszövet valahol átengedi a szöveti cukrot a szenzorhoz, valahol pedig nem, ezért ingadozások keletkeznek a mérésben.
Ezeket a jelenségeket a gyártók egyre jobb anyagokkal, a szenzor életidejének behatárolásával és az első órákban letiltott méréssel próbálják kiküszöbölni.
A paracetamol (acetaminofen), aszpirin (acetilszalicilsav) és c-vitamin (aszkorbinsav), továbbá lizinopril, maltóz, xylóz, mannitol és dopamin szedése is téves értékeket produkálhat, mert vagy gátolják az enzimfolyamatokat, vagy másként zavarják a rendszert.
A szenzor egy műanyag- vagy fém csővel (=kanül) érintkezik a zsírszövettel. Erre a csőre van "felragasztva" egy enzim (glükóz oxidáz) ,amely a szövetben lévő cukrot víz és oxigén segítségével glükonolaktonná és hidrogénperoxiddá alakítja. Attól függően hogy mennyi oxigén fogyott el vagy mennyi hidrogénperixid keletkezett, elektronok fognak vándorolni a szenzor közelében. Ez a vándorlás egyenesen arányos lesz a cukor mennyiségével a szövetben. Ha nincs cukor, nincs vándorlás. Az a kevés hidrogénperoxid viszont magát az enzimet is tönkreteszi, ezért maximum 2 hétig tud mérni, utána tönkremegy az anyag. Ugyanebből a tulajdonságából adódik, hogy igencsak pontatlan tud lenni: Freestyle Libre 10-47%.
A Medtronic Enlite és a Dexcom G6 szenzora ugyanerre az eljárásra épül.
Másik mérési mód fluoreszcencián alapszik, ennek jeles képviselője az Eversence XL bőr alá ültethető szenzor. A szenzor egy kis kapszulához hasonló egység, amelynek a felületén egy fluorofór vagyis fluoreszkáló anyag helyezkedik el. Ehhez kapcsolódik egy quencher, vagyis "féynkioltó", ez gyakorlatilag fogva tartja a fluoreszkáló anyagot cukor hiányában. Ha viszont glükózzal (vagyis a szöveti cukorral) érintkezik egy láncreakciót indít be, amely a cukor receptorhoz való kötődésével, majd a quencher fluorofórról való leválásával és így fényjelenséggel jár. Ezt a szabad szemmel nem látható fényt érzékeli a követlen bőr felett elhelyezkedő transzmitter.
Egyéb szenzorok (a fentiek közül egyik sem) egy bizonyos mikrodialízis-eljárással mérnek. Ezekben a szenzorokban egy folyadék áramlik folyamatosan. Ez a folyadék egy féláteresztő membránon keresztül felveszi a szövetben lévő cukrot annak koncentrációjától függően. Mivel itt nincsen szükség oxigénre, amely a szövetben akár el is fogyhat, ezek a szenzorok szélesebb tartományban tudnak mérni és pontosabak. Hátrányuk, hogy a pumpa elomolhat és a folyadék miatt késve adják le az értékeket.
A vércukormérő készüékek megengedett hibahatára 15% (DIN EN ISO 15197:2015). Ez azt jelenti, hogy a mért vércukorértékek 95 százalékánál maximum ez a 15%-os eltérés megengedett. A szöveti szenzorok hibahatára nagy tartományban ingadozik. Normál értékeknél az ingadozás aktuális éréke jelenleg 10% alatt mérhető, azon kívül gyártónként eltér. Miért foglamazok ennyire homályosan? Mert a szenzorokra nincsen vonatkozó kötelező előírás. Üdv a vadnyugaton!
A bizonytalanságot csökkentendő bevezettek egy új fogalmat. Ennek a neve MARD, vagyis Mean Absolute Relative Diference, azaz átlagos abszolút relatív különbség szavak kezdőbetűiből áll össze. Mit is jelent ez az ellentmondásos "abszolút relatív" kifejezés? A MARD a vénás vérben és a vele egyidőben mért szenzorok értékeinek különbsége és százalékban van megadva. Minél alacsonyabb ez a százalék, annál pontosabb a szenzor. Azért abszolút, mert az eltérés pozitív és negatív irányban is lehet.
A trükk a meghatározásban az, hogy a vizsgálatok nem voltak azonosak. Az egyik szenzor MARD-értéke tehát nem összehasonlítható a másik szenzor ugyanazon értékével, mivel más személyek végezték a vizsgálatot, más körülmények között, más metódussal. Tehát a MARD csupán egy relatív érték, a szenzorok tényleges összehasonlításához egyidejűleg kell őket magunkra tenni.
Ha sikeresen elképzeltük hogy hogyan néznénk ki egy ilyen manőver után, megnyugodhatunk, mert a kutatók már aktívak a témában.
Az itt leírt információk tájékoztató jellegűek és nem helyettesítik a személyes orvosi konzultációt.
